Ő
Azt hittem ismerlek. Azt hittem különleges vagy. Azt hittem más leszel. Azt hittem örök, ami köztünk van. Azt hittem szeretsz. Azt hittem szerettelek. Nem! Tudom, hogy szerettelek és tudom, hogy te is szerettél. De mindez megváltozott. Különlegesek voltunk együtt, egy darabig. Egyszer csak valami megváltozott. Te voltál a fiú, akire esküdtem volna, hogy különleges. De rájöttem ugyanolyon vagy, mint a többi.
Pár méter választ el tőled, mégsem közeledhetek. Jó pár éve tetszel, mégis fényévekre vagy tőlem. Ha kinyújtanám a karom elérnélek, de akkor is csak mellettem lennél, és nem velem.
Azért félek, mert...hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódok rá, mint szabadna.
Ő éli a mindennapjait, nélkülem. én élem a mindennapjaim, gondolatban vele..